Belépés
FõoldalKeresésOldalakHirdetésekNévjegyekRegisztrációBelépés
Hírek
Írj nekünk

Video-k

Képgaléria

Újévi sms

Viccek

Flash

Mókás-Vicces Progik

Power Point (pps)

Egyveleg

Egyéb

egér vicc

Humoros találós kérdések

Tízezer NEM Tízezer NEM
2019-04-01 14:34:04

Tízezer NEM

Tízezer NEM

Bella csinos húszas évei végén lévő két gyermekes özvegy volt. Látszólag ez igen szomorú, de az élet megy tovább.

Az év utolsó napján Bella, ahogy az ágy szélén ült, visszagondolt az elmúlt évére:

Bella NEM akart kitűnni, egyszerűen csak szeretett volna minden megadni magának és a gyerekinek. Bella NEM tört világmegváltásra csak picit előrébb akart lépni, hogy a mindennapok boldogabbak legyenek. Bella NEM volt önző, csak szeretetben szerette volna tudni a családját.

Születésnapok

Bellának két kiskorú gyereke van. Úgy esett, hogy a két gyermek születése között pontosan egy év van, vagyis azonos napon születtek december másodikán. Ez nagyon ritka dolog és első pillanatban örült neki Bella, de aztán rájött, hogy ugyanazon a napon megfelelni aligha lehet a két gyereknek, akik egy bizonyos idő után rivalizálnak is egymással Jobb lett volna mégis, ha nem egy napon születnek.

Ezen a napon Bella a fél napját sütéssel főzéssel töltötte tudva azt, hogy mit szeretnek a gyerekek. Kedvezett nekik így legalább ötféle fő fogás, háromféle leves és nyolcféle süteményt készített aznap.

Boldog volt és kicsit meg is pihent, mikor az utolsó adag süteményt is kihúzta a sütőből. A homlokát törölte a kötényével mikor megjelent az egyik ünnepelt.

- Anya csinálsz nekem tejberizst? – kérdezi és nagy kerek szemekkel néz az anyjára.

Bella első pillanatban fel sem fogta a kérdést de aztán mikor elér a tudatáig hogy a töménytelen mennyiségű finom étel ellenére a fia egy teljesen másikat szeretne csináltatni vele akkor első pillanatba az futott végig az agyán hogy „de miért is amikor itt van minden amit szeretsz?”, de aztán miután végiggondolta és látta lelki szemei előtt a ducis arcát a fiának ha szembesíti hogy mennyi sok finomat sütött főzött csak ennyi mondott:

- Igen csinálok neked.

A pénz

Bella barátnője éppen akkor toppant be Bellaékhoz, mikor csinosan felöltözve épp elkészült a sminkeléssel is. Bella a városba készült kicsit kikapcsolódni.

A barátnőjen nagy elánnal robbant szinte be a lakásba és csak pár másodperc után derült ki, hogy nem egyedül jött.

- Szia csajszim! – lépett oda azonnal Bellához és két puszit nyomott az arcára a berobbanó belépője utána azonnal.

- Szia! – köszöntötte, de szinte szóhoz sem jutott a barátnője azonnal folytatta.

- Ez itt Dr. Hoo! – kezdett bele és szinte maga lé húzta a férfit, aki úgy vigyorgott, mint egy vadalma és a kezét nyújtotta Bella felé.

- Jó napot Bella … - folytatta volna a bemutatkozást és miközben Bella kezet fogott vele a barátnője máris a szavába vágva pörgette tovább a mondanivalóját.

- … na nem azért Dr. mert orvos, vagy jogász meg ilyenek – szinte felröhögött a saját szavain, de máris magyarázta tovább - … hanem csak mert ő a mi dokink! Mindenki így hívja. Na szóval, ő egy zseni. – kezdett áradozni róla. – …ha biztosítás kell csak a doki, ha pénzügyi tanács kell a doki megoldja…mindenre kell egy jó doktor ugye doki? – fordul oda férfihez és megint felkacag. – Na most vettem fel tőle egy baromi jó hitelt! Nem hagyhatod ki. Nem kell az első 3 hónapba egy fikarcnyit sem fizetni. Ezt neked találták ki! Azonnal folyósítják …

Bella barátnője csak úgy áradozott végig mondott minden a Doki meg se szólalt, illetve meg sem tudod szólalni.

Bella mint tudjuk épp kikapcsolódni indult volna szépen felöltözve és amúgy is kiütést kapott a hitelektől, így azonnal érezte hogy azt kell mondani hogy nem akarok semmilyen hitelt. Neki is kezdett hogy ezt elmondja:

- De én nem … - mondta volna tovább de a barátnője azonnal bele fojtotta a szót.

- Én is felvettem. Erre egyszerűen nem lehet nemet mondanod!

Bella hallgatta ahogy beszél. És tudta, hogy nem akarja azt a hitelt, tudta, hogy nincs rá szüksége, de nagyjából tíu perc múlva a Doki előtt ülve felvett háromszázezernyi hitelt.

A lovag

Bella aznap este nagyon csinos volt. A szórakozó helyen szinte minden férfi megbámulta. Kért egy italt, amíg a barátnői kimentek a mosdóba. Mindenkinek van jó napja, amikor érzi, hogy most igazán nőies, vagy férfias. Na Bellának pont egy ilyen napja volt az a nap. Befordult a bárszéken a tánctér felé és ő is elkezdte szemlélni a terepet.

Nem sokkal ez után meglátta. Magas, sármos, visszafogott, elegáns, de könnyed öltözet, komoly, de még mégis huncutul pajkos tekintet és sugárzik belőle a pozitívság.

Bella tudta abban a pillanatban, hogy bármikor igen mondana neki még azelőtt, hogy megkérdezné. A férfi jobb kezével kisimította a homlokába lógó barnás hajfürtjét és a mozdulat alatt összeakadt a tekintetük, aminek a vége egy kölcsönös mosoly lett. Igen! Gondolta Bella.

Nos ebben a pillanatba érkeztek meg a barátnői és hogy hogy keveredhetett oda Bella baljára az a másik pasi senki nem tudta. Eközben a lányok elkezdték a nevetős csacsogásukat – amit Bella már legszívesebben az elején otthagyott volna, hogy koncentrálhasson arra az igazira, aki egy „karnyújtásnyira” van csak tőle – de talán a jó modor, vagy nem tudni mi ott marasztalta még és ez a két pillanat is elég volt arra, hogy az a másik pasi a kezét nyújtva bemutatkozzon neki.

Bella még mindig a táncparkett másik oldalán lévő leendő lovagjával szemezgetett és nagyon nem is foglakozott a balján kezét nyúlt pasinak, de ösztönösen és illemtudóan elfogadta.

- Én vagyok a ma esti jókedv generátorod! - mondta határozottan és vigyorogva a pasi, aki teljesen ellentettje volt a másik - Bella számára csodálatosnak tűnő - férfinak. Nem volt a pasi szörnyű, de egyáltalán nem Bella esete. A ruházata talán picit giccses, a haja túlzselézve, a mosolya inkább túlvezérelt vigyorgás és öntelt önzőség áradt minden szavából.

- Ne haragudj, de ma este már … – mondta volna tovább Bella a pasinak elutasító hogy már nem lehetséges hiszen ő azért a csodálatos másik férfiért van megveszve nagyon, akit épp ebben a pillanatban rángatja arrébb a barátja nem tudni hova. Bella sóvárgón nézett utána. Látta ahogy visszatekint rá, talán még mosolyt is megengedett magának és ahogy tolta maga előtt meg is botlott saját lábába annyira figyelte ő is Bellát. Nem sok hiányzott hogy felpattanjon és odaszaladjon hozzá, de mégiscsak egy jól nevelt lány és egy jól nevelt lány nem tesz ilyet, így ülve maradt és hagyta hogy a balján lévő másik pasi a szavába vágjon.

- Még csak most kezdődik az este, fiatal az idő! – sunyin mosolygott egyet.

Bella barátnői látván hogy mellette lévő pasival beszélgetésbe kezdett odább ültek nem mesze lévő másik két pasihoz és velük kezdtek el diskurálni így Bella miután választott lovagját a barátja kitolta – isten tudja merre – a helyiségből így ott maradt reménnyel a szívében, hogy nem sokára visszajön és megmenti ettől a másik pasitól itt mellette. Addig viszont nem tehet mást mint türelmesen és kedvesen próbál figyelni erre a másik pasira.

Bellának már az elején a gondolata az volt, hogy ez a pasi nem kell neki. De két órás várakozás a lovagjára nagyon szomorúvá tette. Aznap este már nem jött vissza az a sármos férfi.

Bella négy óra múlva adta be a derekát a balján ülő zselézett hajúnak, aki mindent megígért, mindenben tökéletes tudással rendelkezett elmondása alapján és valóságos és igazi gazdag úriember – szintén elmondása alapján.

Aznap este Bella fizetett minden italt és Bella lakásába mentek föl. Azt mondta szereti és hosszú kapcsolatba gondolkozik. Még a gumit is Bella éjjeli szekrényéből adta neki oda.

Azért a két – két és fél percért kár volt. Soha többet nem látta.

Szükségem van egy olyanra

Bella igen nagy izgalommal érkezett meg a bevásárló központba. A régi kévéfőzője megadta magát. Ezer éves volt már, ideje volt újat venni, meg egyébként is. Régóta szemezget a legújabb modellel és elege volt a régi főzőből már. modern kapszulásat akart. Nem volt olcsó, de Bella mindig beosztotta a pénzét és ügyesen spórolt, így az erre félretett pénzzel a kezében határozott szándékkal lépett be az áruházba.

Nem voltak olyan sokan benn, de azért minden eladó foglalkozott valakivel. Bella már azelőtt hogy belépett volna látta a sort, ahol az a polc volt, amin tárolták azt a bizonyos modellt. Biztos léptekkel sétál oda hozzá.

Egy sorral beljebb épp akkor hagyta abba a tájékoztatást az egyik eladó. Kék áruházi logós ing volt rajta. Magas volt és kellemes benyomás keltett a középkorú férfi.

- Miben segíthetek? – kérdezte az eladó Bellától.

- Kévéfőzőt szeretnék venni.

- Hm ….- kezdte egy hosszabb hümmögéssel az eladó majd folytatta – az a helyzet, hogy meg kell említsek önnek valamit. Ma van az áruházunk 5 születésnapja és minden televíziót ma féláron tudunk adni. Én az ön helyébe megnézném a kínálatot egy sorral beljebb kezdődnek a leárazott modelljeink.

Bella egy pillanatra nem is értette miért mondja ezeket neki a férfi. Ő pontosan tudja miért jött és mit akar. Ott látta pár méterre már magától csak azt a bizonyos darabot amit annyira szeretett volna, így aztán azonnal válaszolt is az eladónak.

- De én nem televíziót hanem … - mondta volna még tovább is de az áruházi eladó gyorsabb volt.

- Ne vegye sértésnek és nem is kell igent mondani! – kezdett bele a marketing mesteri mondataiba. – Csak nézze meg előtt utána mindenben segítek.

Bella nézett nagy kerek szemekkel és mivel az áruházi eladó még több percig mesélte, hogy ez kihagyhatatlan ajánlat és fél áron szinte ajándék és az ilyet nem szabad nem megnézni blablablabla … Bella nagyon bután és kellemetlenül érezte magát. Nem akarta a televíziókat megnézni, de azon gondolkozott, hogy abba nem fog belehalni ha elmondja neki pár percbe ez az eladó miért olyan csúszuper ez az akció majd utána gyorsan visszatérnek az ő áhított főzőjére, megveszi és boldogan hazaér vele.

Engedett hát.

Két óra múlva egy bár szép, de nem tervezett televízióval a kezében érkezett haza a lakásába és sóvárgó szívvel gondolt a meg nem vett főzőre. Lett volna még pénze, hogy valami egyszerűt vegyen, de ekkora hibát már nem akart elkövetni.

A kiscica

Bella Nagynénje nagy világutazó. Bella nem is tudja pontosan, de talán jó ha tízszer látta életében.

Az a nap volt így akkor a tizenegyedik látogatás.

Mikor belépett a lakásba azonnal rákezdett.

- Milyen kicsi lakásban laktok. Két gyereked is van, hogy fértek ti itt el. – mondta vehemensen majd egy az eddig kezében hordott macskaszállító boxot letette az asztalra.

- Szia nénikém! Nos nehezen szegényesen szerényen de azért elférünk köszönöm. próbálta tompítani Bella a nagynénje mondatainak élét de az csak nem hagyta abba.

- Butaság! Itt nem lehet élni. Ez élhetetlen. mikor kapod már végre össze magad és kezdesz el élni?

És még legalább tíz percig sorolta, hogy mi az, ami nem jó szerinte. Bella csak hallgatta és kicsit szégyellte is, de arra gondot hogy legszívesebben kitenné.

Aztán hirtelen amikor befejezte mintha nem is ő lenne stílust váltott

- Ma utazom el egy társasággal a Maldív-szigetekre. Két hétig leszünk. Addig vigyázz nekem a macskámra kérlek. – és rámutatott a nagyjából negyedórával ez előtt az asztalra tett boxra. El sem tudod milyen szép arra tenger. De oda nem vihetem Limi-két. Vigyázz rá kérlek még olyan aranyos kiscica!

Bella se köpni se nyelni nem tudod. Nagyon szerette a kisállatokat, de azt vallotta, hogy lakásba nem valóak. Már lenne a helyzet ha lenen egy szép kertesháza de nincs. Határozottan a hideg futkosott az ötlettől a hátán hogy egy macska legyen még csak egy óráig is a lakásba. Nem akarta, hogy ott maradjon az a kiscica.

- Ne haragudj meg rám de … - kezdett neki bizonytalanul Bella annak hogy elmagyarázza neki hogy nem akarja hogy ott legyen az a cica, de nem volt rá szükség hogy tovább gondolkozzon mit is és hogy is mondja mert átvette tőle azonnal a vezérfonalat a nagynénje.

- Nem mondhatsz nemet. Nézd meg majd milyen kis édes cicka a Limi-ke. De ha nem tudom kire hagyni és már nem tudok mást megkérdezni be kell adjam egy menhelyre és ott lehet elaltatják vagy nem is tudom mi lesz szegénnyel.

Bella mint ahogy mondtam is nagyon-nagyon szerette az állatokat és ez egy jókora nyomgomb volt számára is. Nehogy már elaltassák szegény párát, de akkor sem akarta, hogy egy cica legyen egy lakásba a kisgyerekek mellett. Nyilván a gyerekek nagyon szerették volna –egy ideig persze, mert minden munka rá hárult volna természetesen, és a végén megunták volna mint mindent megunnak a gyerekek – De akkor is semmit nem tud róla oltva van-e, beteg-e szóval számos kérdés merült fel hirtelen benne.

A nagynénje nem hagyta abba és csak mondta csak mondta a szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat hogy egy menhelyen mit tehetnek szegény cicával.

Negyed óra múlva mikor elviharzott a nagynéni Bella egyedül maradt a macskaszállító boksz mellett.

Miután kinyitotta kiderül, hogy nagyjából hároméves –bár meglehetősen - tündéri cicát lát vendégül - akkor még úgy tudta - két hétig. De a nagynénje mivel soha nem jött érte és a cica vemhes volt egy párhónap múlva Bella a két kisgyermekével együtt nevelt 4 kiscicát az anyamacskával még jó pár éven keresztül.

Azt mondják, hogy egy ember miután felnőtt lesz, élete végéig nagyjából tízezerszer kerül olyan helyzetbe, hogy komolyabb témában – mint mondjuk, hogy igyak-e egy pohár vizet vagy sem – kell igent, vagy nemet mondani.

Az ember ezeknek az eseteknek nagy részében érzi és tudja hogy mi lenne neki a jó mit akar pontosan mégis a világon percenként sok milliót olyan IGEN mondanak emberek ki, amik a szívükbe valójában NEM - ek lennének valójában.

A te életben lévő saját tízezer válaszodban vajon hányszor mondod azt a választ amit valójában akarsz és hányszor hagyod hogy más akarata által befolyásolva és az ő célját így megvalósítva IGEN lesz egy NEM- ból ?!

Kedvencekbe | Nyomtatóbarát változat | Barátomnak küldöm |
Felhasználói név
Jelszó


Elfelejtette jelszavát?
Kedvencekhez Hirdetés, apróhirdetések, csere
2008-10-26 13:12:02


Kedvencekhez 175 - Tízezer NEM

Kiemelt Névjegy
Megint egy
retz
xy gyógyszertár
Hír keresés
Minden oldalon
Tartalmaz
Kezdõdik
Pontos egyezés
developed by Centrumnet Systems